Holland trip

Csak egy gyors hír: a holland pályafutásom hamarosan befejeződik, mivel tegnap este megérkezett az új állásajánlat Londonból. A síszünet után, március 18-án kezdek.

Hágát egy kicsit sajnálni fogom, a szelet és esőt (habár van egy olyan érzésem, hogy ebből lesz bőven Londonban is), valamint a munkahelyet kevésbé.

Ismét egy hosszú szünet után jelentkezem (úgy látszik, hogy a lustaságom már permanensen erősebb): úgy eltelt másfél hónap, hogy szinte észre sem vettem; különösen az otthoni két és fél hét volt mozgalmas. Január 6-án este szinte kimerülten érkeztem vissza Hollandiába; habár túl sok kedvem nem volt visszajönni (könnyen megszoktam, hogy nem kell minden nap munkába menni), abban azért bíztam, hogy itt ismét ki tudom pihenni magam (munka közben, hehe :)). Ezt nyilván megemlítettem a benn a "cégnél" is, de a főnököm nem találta ennyire viccesnek...

Az első héten nem történt semmi említésre méltó: szép őszi időnk volt, 6 - 8 °C körüli hőmérséklettel, viszonylag kevés esővel. A melóhelyen volt egy kis határidős munkám, de semmi idegeskedés... Péntek este salsabuli (csak light-osan), szombat este pedig szintén egy visszafogott, beszélgetős házibuli. A fölöttem lakó hívott meg, hogy nehogy panaszkodjak az esetleges hangoskodás miatt :D (látszik, hogy nem ismer).

A második hét elején azonban beköszöntött a hideg: vasárnap óta nem ment fel a hőmérséklet 0 °C fölé (igaz -8 °C alatt sem volt). Nem hittem volna, hogy itt (ilyen közel a tengerhez) ilyen idő is szokott lenni. S hétfő éjszaka leesett a hó (20 - 30 cm), ami a kellemes hideg időnek köszönhetően a mai napig nem olvadt el (tényleg szép a táj, különösen a "Haagse Bos"). Reggel - mint mindig - bicóval indultam dolgozni, de a szokásos 40 perc helyett majd' másfél órás lett az út: nem volt túl vicces a friss, mély hóban tekerni (el is taknyoltam néhányszor :)). Habár hétfőn mindenki arról beszélt, hogy éjszaka mekkora hóesés várható, Hága és Leiden között egyetlen hókotrót (azt is a bicikliúton) láttam reggel 8 és fél 10 között. Nem látszott, hogy túlságosan idegbetegre izgulták volna magukat az utak tisztántartásáért felelős szervek. Ha össze akarnám hasonlítani a magyar viszonyokkal (neten követtem a magyarországi eseményeket és az FB-posztokat), akkor azt mondhatom, hogy itt sokkal rosszabb volt a helyzet; ennek ellenére semmilyen "közfelháborodást" nem tapasztaltam. Egészen a tegnapi napig a bicikliutak jellemzően havasak (letaposott hó, így lehet rajta tekerni) és jegesek voltak (ennek ellenére a biciklis-forgalom szerintem számottevően nem csökkent): alapvető változás csak tegnap délutánra állt be (megjegyezném, hogy hétfő éjszaka óta nem esett hó), amikorra sikerült a bicikliutak szélességét visszaállítani a szokásosra (azt nem tudom, hogyan, mivel nem úgy tűnt, mintha használnának sót).

A számomra azonban - a hó ellenére - az eheti jelentékeny esemény helyszíne inkább Londonra tehető: kedden kaptam egy HR-s telefonhívást a WP-től és tegnap (egyelőre csak email-ben) megérkezett az (állás)ajánlat is. Szóval nagy eséllyel március közepétől (a síelés után) már Londonban fogok dolgozni... S Hollandia tényleg csak egy "trip" marad :). Hágát azért sajnálni fogom egy kicsit: egy nagyon kellemes, kiszámítható és élhető város, ahol a kikapcsolódási lehetőségek is adottak.

u.i.: fényképek később 

Elég régóta nem jelentkeztem... Ennek viszonylag egyszerű oka volt: nem volt miről írnom. Hétköznap reggel felkelek, bemegyek a munkahelyre, aztán haza. Heti 1-3 alkalommal salsa, hétvégén főzök valami ehetőt (legalábbis sokkal jobbat, mint a hétköznapi menüm).

Igazából érlelődött bennem egy döntés: a héten újból elkezdtem munkát keresni. Írtam a WP-s kapcsolatomnak, illetve Plejt is sikerült egy panaszáradattal elönteni. Az indokom nagyon egyszerű; amint tudjátok a fő motivációm az volt, hogy szakmailag tudjak fejlődni. Ezt itt a Jacobsnál abszolút nem érzem, hogy a közeljövőben lehetséges lenne (egyszerűen nem fogom megkapni a lehetőséget arra, hogy valami értelmeset csináljak): szeptember óta átlagosan napi ca. 3 órát dolgozom, a fennálló 5 óra meg a túlélésről szól. Sőt még ebben a 3 órában is egy csomó gagyi, meg teljesen felesleges feladatot csinálok. Semmi értelmét nem érzem egésznek: az sem látom, hogy ez miért jó a Jacobs-nak, de hogy nekem nagyon nem fekszik az biztos. A legjobb az egészben az, hogy közben meg azt hallom, hogy kb. 25-30 mérnök kellene még a technológiára, mert annyi a munka... :D

Összefoglalva ez lett az első munkahelyem, ahova utálok nap mint nap bejárni. Talán egy pozitívumot tudnék említeni az elmúlt két héti munkahelyi tevékenységemből: elkezdtem benn is könyvet olvasni (mi mindenre nem jó egy Kindle!), Ken Follettől a Century trilogy-t (itthon a "Titánok bukása" és a "Megfagyott világ" címek alatt jelent meg az első két rész). Ajánlom!

Sajnos a másik számításom sem jött be (habár ez annyira nem ver a földhöz): a heti ~150 km biciklicizés, meg az 1-3 salsaóra ellenére egy grammot sem fogytam. Habár mérlegen nem álltam, a nadrágjaim nem lettek hirtelen túl bőek. Úgy látszik nekem ez a versenysúlyom - így vagyok szép?

A munkán kívül a számításom nagyjából bejött, talán egy kicsit jobb is lett, mint amire számítottam (mondjuk nem volt nehéz, mivel különösebb elvárásaim nem voltak): köszönhetően a salsa-nak. A múlt héten például elugrottam Brédába, ott volt egy kubai workshop. Mivel motorral semmi kedvem nem volt nekilódulni (ahhoz már hideg, esős és szeles az idő), így maradt a vonat. Az állomásra gyalog indultam ki (kb. 15 perc séta), s félúton vettem észre, hogy nem vittem magammal törülközőt (aki látott már izzadni, az tudja, hogy miért kell), fordulhattam vissza, így lekéstem a vonatot. A következőről meg le kellett szállni Rotterdam után (a szélvihar valamit a sínekre döntött), s az első órát sikerült lekésnem. Viszont a buli kárpótolt: csak igazi "csörömpölős" kubait játszottak, semmi tendi zouk, bim-bam salsa, meg a többiek, szerencsére bachata is viszonylag kevés volt.

A héten volt sajnos az utolsó salsa óra (vége az őszi szezonnak, a következő majd januárban kezdődik), szóval a következő héten még gőzöm nincs, hogy mit fogok csinálni... (esetleg egy állásinterjú?!). Az azt követő hét viszont zsúfolódik: csütörtökön egy 3-órás salsa kurzus (még jelentkezni kell rá), pénteken céges Karácsony (remélem a kaja azért jó lesz), szombatos tánciskolás (bim-bam, azaz LA) salsamulatság, vasárnap pedig újabb kubai workshop...

Egyelőre ennyi... Talán még lesz egy posztom az idén a salsa-ról, de nem ígérek semmit, mivel a lustaság rendszerint legyőz.

Szeretném megjegyezni, hogy a címet nem én találtam ki, ettől függetlenül meg tudom érteni, hogy néhányan így gondolják, akik ismernek :).

A fenti kijelentés egyébként egy kérdésre adott válasz ismeretében fogalmazódott meg az illetőben: mármint, hogy még mindig minden nap biciklivel járok-e melózni (igen). A múlt héten ez nem tűnt nagy dolognak, folyamatosan tudtam növelni az átlagsebességem, olyannyira, hogy a kezdeti (egy hónappal ezelőtti) bő órás átlag menetidőm lecsökkent ca. 30-35 perce. Persze viszonylagos szélcsend, kellemes 10-15 °C körüli hőmérséklet esetén ez nem nagy dolog. A mai nap viszont (nem tudom, hogy történhetett - szerintem az időjárás felelős kipécézhetett) oda-vissza ~25 km/h-s szembeszél volt.

Ja igen: még egy indok, ami alátámasztja a címben megfogalmazottakat. Még bontatlan a Matheus szilvapálinkám; az érintettek csipkedjék magukat, mert nem tudni, hogy meddig bírja :)

Ezen kívül jelzem mindenkinek, hogy a hétvégén megvettem repülőjegyem: december 19-én este érkezem haza, és január 6-án késő délután jövök vissza. Ebben a bő két hétben otthon vagyok elérhető...

Hétfőn egy kis meglepetés várt az (elektronikus) postaládámban... Hildi keresett, hogy lenne-e kedvem az október 22-i héten Rijekába menni egy kis Test Run-ra. Kedvem nyilván lett volna, az a néhány nap otthon pedig különösen jól esett volna (a májamnak asszem kevésbé - szegény mostanában eléggé porzik, s otthon feltehetően kapott volna egy kis bombát...). A hazautazási lehetőségnek még aznap este utánanéztem: a KLM volt a legolcsóbb, 350 EUR oda-vissza (péntek esti hazautazással és következő hét vasárnapi visszaúttal). Hildivel a piszkos anyagiakat is megbeszéltük, már csak (fizetés-nélküli) szabadságot kellett elintéznem.

Mivel aznap nem volt benn a főnök, így csak kedden jelentettem be az eltávozási szándékom; én naiv azt gondoltam, hogy ebből nem lehet gond, mivel a múlt hét második feléig túl sok dolgom nem volt. Sajnos tévedtem: 2 napos huzavona után ma közölték a végleges döntést, hogy a november 2-i kiadási határidő csak nehezen lenne tartható, ha én az előző héten eltávon vagyok. Ebben a projektben pedig eddig is elég sok csúszás volt (még az előző vezető tervező alatt), s a főnök nem szeretne ismét a szőnyeg szélére kerülni. A szempontjukból érthető... Csak nekem esett egy kicsit rosszul.

Update: most különösen sajnálom, hogy nem lehetek a jövő hétvégén otthon, mivel 20-án lesz a Garamy Funky Staff szülinapi party-ja Nika-val. Szóval aki teheti és van kedve az feltétlen menjen el:

http://jazzy.hu/item/1649-program.html

Ma este a fűnyírókról akartam írni, de hazafelé esett az eső, így nem volt kedvem megállni fényképeket készíteni; anélkül meg ugye nem az igazi... Így visszatérek egy jó néhány héttel ezelőtti eseményhez, amiről már régóta terveztem, hogy írok pár sort, csak a múzsa nem hozta meg az ihletet (tényleg a prózához kell a múzsa?).

Mivel még augusztusban tudomást szereztem róla, hogy Bobó február környékén Hollandiába költözött szerencsét próbálni, így felvettem vele a kapcsolatot. Az első héten több este is beszéltünk skype-on és sok hasznos, mindennapi életben hasznosítható tanáccsal látott el (ezúton is köszönet neki)... Így került szóba, hogy Soma a 9-i hétvégén Észak-Németországban (közel a holland határhoz) lesz valami céges tréningen, így szombat este / vasárnap meglátogatja Bobót; s Amszterdam lesz a preferált vasárnapi program, amire én is benevezhetek... Arra vasárnapra már mást terveztem: Delft-be akartam menni egy kis városnézésre, mivel azon a hétvégén volt az "Open Monumentendag", amikor egy csomó helyre (kastélyok, múzeumok) be lehet menni nézelődni (többek között belépődíj-mentesen), ahova egyébként nem. Viszont egy amszterdami vasárnap két magyar cimborával egyszerűen visszautasíthatatlan volt.

Szombat este lefixáltuk Bobóval, hogy nem fogunk sietni, így ráérősen 11 - 12 óra körül találkozunk az amszterdami központi pályaudvaron (Amsterdam Centraal), s onnan indulunk hármasban felfedezni a belvárost. Programokat előre nem terveztünk: majd csak lesz valami.

Mivel egy kicsivel (kb. 20 perccel) korábban érkeztem meg, így körbenéztem a környéken és szereztem térképet (beszarás: 2,5 EUR-ért adták a tourist office-ban a belvárosi térképet; otthon ez tudtommal ingyen van), meg némi innivalót (kólát). Mikor megérkeztek Somáék, nyakunkba vettük a várost: első körben befizettünk egy 1 órás hajókázásra a csatornákon.

Ilyen egy jó kiállású turista :)

Itt többek között megtudtuk, hogy Hollandiában az ingatlanok adóalapja az utcai homlokzat hossza (volt), ezért az épületeket lehetőség szerint minél magasabbra, a lépcsőházakat pedig a lehető legkeskenyebbre építették. Utólag tudtam meg, hogy a bejárati ajtók, lépcsőfeljárók száma is meghatározó volt, így azok a háztulajdonosok, akiknek két bejáratuk volt már igen módosnak számítottak. Ugyancsak elterjedt szokás volt a módosabb polgárok házainál, hogy a főbejárat alatt (jellemzően a bejárati lépcső alá) volt egy külön bejárat a szolgáknak, cselédeknek.

Nem épp egy csóró kereskedő háza lehetett (alul a cselédbejáró)

A sok-sok épületnevet, gazdag polgárt, ilyen-olyan látnivalót természetesen azon nyomban elfelejtettem, ahogy elmondták, azonban az megragadt bennem, hogy évente sok (talán több száz???) autó végzi a csatornákban a - nem túl magas - betonszegély ellenére. Csak így magunk között (hehe): azért azt már nagyon akarni kell, hogy egy autó egy 15-20 cm magas betonszegélyen keresztül" beleguruljon" a csatornába...

A hajókázást a kiindulási ponton, vagyis a vasútállomáson fejeztük be. Ezt követően nyakunkba vettük a várost: azt terveztük, hogy veszünk 1-2 sört, meg egy kis kaját és kiülünk valami parkba, mint a helyi csövesek. Természetesen a piroslámpás negyeden keresztül kellett menni, ahol az első élményünk a periódikusan jelentkező "fűfelhők" voltak. Komolyan: ha egy-egy töményebb helyen hosszabban elidőztem volna, tuti hogy beállok. Az első piroslámpás tapasztalat egy kicsit megrázó volt: békésen sétálgatunk a sikátorokban, mellettünk épp egy templom, Soma telefonál (épp az aktuális barátnőjével beszélget), és hirtelen 2 pár csöcs megjelenik mellettünk a kirakatban. A frászt hozta rám, Soma meg frankón arrébb ugrott, még a szava is elállt (képzelhetitek: Soma szava eláll!). Amikor magunkhoz tértünk, vettük észre, hogy a csöcsökhöz egy-egy nagy segg is tartozott. Felejthetetlen... Kép erről nem készült / készülhetett (egyébként mindenhova ki vagyon írva, hogy a fényképezés a kirakatokban tilos).

Mivel útközben megszomjaztunk (sörünk meg nem volt, boltot pedig még nem találtunk), beültünk egy sörözőbe. Így egyúttal a folyóügyeket is elintézhettük. Ezt követően folytattuk az utunk, majd bevásároltunk egy Albert Heijn-ben (sör, kaja, stb.). Az ebédünket egy parkban költöttük el, épp valami úszóversenyt rendeztek a mellettünk lévő csatornában.

Az "úszóverseny", szemben meg a zenét szolgáltatják

A három "jómadár"

Szóval folytattuk az utunkat kényelmes tempóban, s kerestük a kiszemelt parkot. Sajnos (?) azt nem találtuk meg, viszont sétáltunk egy kellemeset. A visszaút nagy részét már villamossal tettük meg: a pályaudvar előtt egy megállóval még leszálltunk, hogy alaposabban is körülnézzünk "a negyed"-ben. Számomra egy kicsit kiábrándító volt: ennyi nagyseggű (tényleg nagyok voltak!) fekát és nemfekát én még nem láttam egy helyen. Persze volt 1-2 csinosabb portéka is. Viszont ismét megéheztem, így inkább egy gyros-ra fizettem be. Ezt követően még bóklásztunk 1-2 órát (ahogy esteledett egyre több elfüggönyözött kirakat volt látható), majd betértünk egy coffee shopba, hogy megkóstoljuk a helyi készítésű különlegességeket: tényleg finom volt, kellemes (talán vaníliás) utóízzel... A hazaút békésen telt.

A teljes fényképtár az alábbi linken található:
http://indafoto.hu/6killer/2012_szeptember_amszterdam

Hát (tudom, tudom "hát"-tal nem kezdünk mondatot...) én még ilyet nem ittam!

Ma délután kiugrottam a városba egy parkba olvasgatni egyet salsa óra előtt. Az idő szokatlanul derült és napos volt, csak az a fránya szél ne lett volna. Szóval a szél-őnagysága bekergetett az "Oude Kerk" melletti angol sörözőbe, ahol este 6 körül rendeltem egy korsó helyi sört, gondoltam ezt elszopogatom olvasás közben 7-ig, amikor is kezdődik a táncóra. Sikerült: viszont a zsibbadás úgy beállt a fejembe, hogy még most is tart (majdnem este 9 van); pedig azóta már túlvagyok egy táncórán, meg a hazatekerésen is... Szóval a sör: szép borostyán színű, helyi főzésű és érlelésű, csak őszi és téli időszakra főzött sör (így a hatása után nem is csodálom, hogy nyáron a "melegben" nem árulják).

Még mielőtt bárki is meggyanúsítana: nem, nem szívtam / ettem / ittam sem előtte, sem utána semmilyen tudatmódosító hatású szert.

Alább - még sör előtti - lazulás egy belvárosi parkban.

Mire nem jó az a bicikli

Csak lazán

és a SÖR

A többi kép, illetve néhány tegnapi felvétel a hágai tengerpartról (Scheveningen)
http://indafoto.hu/6killer/2012_vasarnapi_lazulas
http://indafoto.hu/6killer/2012_szeptember_scheveningen

Rendkívüli bejegyzés következik :)

Tegnap megtört a jég: majd' egy hónappal a megérkezésemet követően normális kaját (ebédet!) ettem egy - vagyis kettő - steak formájában. Nem tudom, hogy írtam-e már korábban, mindenesetre itt nem szokás - az otthoni értelemben vett - ebédet enni. A "menzán" is főként szendvicsnek valókat árulnak, meg salátát. Semmi normális kaja: mondjuk csülök pékné módra vagy egy jó marhapörkölt. Igaz leves mindig van, de azt is inkább turmixnak nevezném: főznek valamit (ha szerencsém van, akkor valami hús vagy hal is van benne) és a végén összeturmixolják, mint valami babaételt.

Viszont térjünk vissza arra a steakre (még mindig összecsordul a nyál a számban: feltehetően a szuper alapanyagnak köszönhetően (esetleg született chef vagyok :D) egyik szelet sem sikerült rosszul: az első inkább egy kicsit "rare medium", míg a második egyszerűen "medium" lett. A köret - habár az egy steak esetében nem annyira lényeges - grillezett gombás zöldség volt; illetve a második szeletnél már simán nyers zöldség, mivel a grillezett elfogyott... Mindenesetre sikerült annyira jóllakni délben (na jó: 2 körül), hogy vacsit este már nem kívántam. (Tücsök! Neked az alábbi kép megtekintését nem javaslom.)

Ne izguljatok, nem leszek gastroblogger :)

A ma reggeli rántotta azonban kiábrándító volt: a tojásoknak nem volt színük, vagyis volt, de az nem (narancs)sárga... Nem is emlékszem, hogy láttam volna korábban ilyen színtelen tojást (pedig, ha épp nem sikerült otthonról házi tojást kapni, akkor tesco-sat vettem). Remélem árulnak valahol tojás színű (és ízű) tojást is...

Hogy mit csináltam a hétvégén? Semmit, költöztem a változatosság kedvéért: szerencsére a szekrénysort, ágyat, tonnányi könyvet nem kellett összepakolni és hurcolni, csak azt a néhány bőröndnyi bazárt, amit kihoztam magammal; és azt sem messzire, csak egy emelettel lentebb. Szerintem elég jó cserét csináltam: míg az előző havi 765 EUR-ba került rezsivel, addig ez 800 EUR-ba és kb. 2-szer akkora. A többletköltséget sem a nagyságbeli eltéréssel, hanem a nagyobb légtér miatti fűtéstöbblettel indokolták (furák ezek a hollandok...).

A lakást eddig egyébként raktárnak használták (gondolom a méretei miatt), ennek megfelelően eléggé le volt robbanva. Ez volt az oka annak, hogy nem költözhettem rögtön, mivel sort kerítettek egy festésre, a hideg- és meleg-burkolatok javítására, meg némi takarításra... Ezen túl kaptam néhány új IKEA-s szekrényt (már nincs helyhiányom) és egy vadi új ágyat matraccal. Na ez utóbbi szuper: a matrac vastagsága 30-40 cm körüli; eddig nem volt gond az alvással, a héten minden éjszaka úgy aludtam, mint a tej (persze nem a manapság kapható pasztőrözött, homogenizált, stb. tejekre gondolok, hanem a régi paraszttejre, amiből még lehetett aludttejet csinálni). Épp ma kérdezte a házinéni, hogy tegnap este hogy aludtam, mivel felettem hangoskodtak / pakolásztak tegnap este. Hogy őszinte legyek észre vettem (Martosban edződtem :)).

Egyébként a lakás alaprajzán és a kialakításán látszik, hogy még a "cselédidőkben" építhették: a jelenlegi nappalim lehetett valamikor a hall / nappali, ahonnan nyílt az egyik irányba a cselédszállás / konyha, a másik irányba pedig az utcára néző (úri)szobák (ez utóbbiból jelenleg egy másik lakást alakítottak ki). Mivel akkoriban még nem volt "divat" a fürdőszoba, így itt sincs külön helyiség erre a célra rendelve: a zuhanyzó és a mosdókagyló a konyha egyik részében van kialakítva (több lakó esetén ez esetleg problémás lehet...). Viszont van önálló WC!

Nem is tudom, hogy mit írhatnék még a témához: talán annyit, hogy akinek van kedve, az előzetes bejelentkezést követően jöhet látogatóba. Búcsúzóul csatolok néhány fényképet (a hétvégén vettem SD-kártya olvasót :)).

Ja igen! Van kávéfőzőm is!

Régi bútordarabok (a fotel az tuti)

Állítólag a kandalló működik!

Az ágy király!

A konyha is teljesen barátságos
(normális sütő igaz nincs, viszont van "kotyogós" kávéfőző)

Néhány további kép:
http://indafoto.hu/6killer/2012_elso_lakhely
http://indafoto.hu/6killer/2012_uj_lakhely

Rólam (már én és a bringa kategóriában) annyit kell tudni, hogy utoljára talán középiskolás koromban tekertem rendszeresen: akkoriban egy régi ötsebességes, piros színű Csepel versenybicóm volt. A váltóját nemigen használtam, mivel nehéz volt újra megtalálni a megfelelő sebességet; annyira nem is volt rá szükségem, mivel Kecskemét nem épp a hegy-völgyeiről (inkább a barackpálinkájáról) híres. Azóta se (egyébként nem is lett volna mivel)... Mivel itt kinn nincs szolgálati autóm, illetve a motorozni sem volt kedvem télen (10 fok alatt azért már elég fázós az idő 100-as tempó környékén), így épp ideje volt újra bringára pattanni (az sem mellékes, hogy a napi 25-30 km talán megteszi a jótékony hatását és ledobok pár kilót); szóval még otthon vettem egy használt KTM trekking bicót (ha itt esetleg nem találnék...).

Habár Budapesten az elmúlt néhány évben - feltehetően a Critical Mass sajtójának is köszönhetően - jelentősen megnőtt a bicajjal közlekedők száma, meg talán néhány bicikliút is épült (bár ez utóbbi lehet, hogy csak politikai reklám kategória, mivel a kiutazásom előtt 1-2 alkalommal volt "szerencsém" tekerni a városban és nem sok bicikliúttal találkoztam, inkább imádkoztam a buszsávban, hogy csak ezt éljem túl), ahogy kiértem Hágába nem akartam hinni szememnek, szinte minden út mellett vagy teljesen elkülönített bicikliút, vagy egy önálló burkolatszínnel (piros) megjelölt sáv van (igen a linken az a sok zöld vonal a bicikliút hálózatot jelöli).

Mivel az első héten nem akartam rögtön belevágni a lecsóba, így a munkába az első napokban még motorral jártam, s csak esténként szoktattam magam (főként a hátsómat) egy kis light-os városi tekeréssel a munkába járáshoz. Ezen kívül esőkabátom nem volt (csak egy Decatlonos ponchóm), így még azt is venni kellett (meg valami hátizsákot, csak nem járhatok a csomagtartóra pókozott reklámszatyorral :)). Hogy én mennyire utálok vásárolni! Nagy nehezen azért sikerült valami HyVent-es cuccot venni, talán abba nem pálok be, annyira... De az ára sem volt semmi, azt hittem elsírom magam: pedig ez még csak a középkategóriás termékekhez tartozott, volt ami 3x ennyibe került (persze ezek már nem esőkabátok, hanem "waterproof shell"-ek :)).

No, ennyi bevezető (?) után rátérnék a mondandóm lényegére; az elmúlt két hét tapasztalatai azt mutatják, hogy itt a közlekedési hierarchiában a bringás a király, legyen az egy szupernagyi (múlt hét kedd reggel frankón lehagyott egy), vagy egy átlagos anyuka (aki 1-2 gyerekkel meg a bevásárolt csomagokkal teker hazafelé), esetleges a zeneórára a hátára szíjazott hegedűtokkal igyekvő 10-12 éves kislány... Nemigen tudok elképzelni itt olyan közlekedési helyzetet, hogy a biciklisnek ne legyen igaza vagy elsőbbsége (az extrém szituációkat leszámítva).

Itt fejeztem be a múlt hét elején... Eddig nem találkoztam még esővel itt, mármint olyan igazival (zuhog, folyamatosan, és nem hagyja abba, közben persze szél, meg egy-egy széllökés). Szóval a múlt hét kedd reggeli, illetve a mai délután élményeim alapján egy kicsit meg kellene változtatni a bejegyzés címét valami ilyesmire: "ahol a bringások olyanok, mint az ázott ürgék". A maihoz képest a múlt hét keddi csak egy kis esőcske volt, épp csak átázott a nadrágom meg a cipőm (az esőkabát még ellátta a funkcióját), aminek eredményeképp egész nap cipő nélkül rohangáltam a cégnél (nem, gatya nélkül nem: váltás nadrágot vittem magammal). Azonban a ma délutáni ítéletidő az kemény volt: az eső végig zuhogott, szembe (naná, hogy nem vittem magammal a szemüvegem). "Szerencsére" a szél is folyamatosan fújt, s néha jött egy-két olyan lökés, hogy komolyan elkezdtem aggódni, hogy a bicikliút melletti csatornában kötök ki (ezek történetesen mindig tele vannak vízzel, nem úgy mint az otthoniak), pedig nem vagyok sem tollpihe-könnyű, sem vitorla nagyságú. A nadrágom kb. 500 m után után már teljesen átázott, így természetesen a vízálló bőrbakancsomba elkezdett befolyni a víz, ahogy vizes nadrágot rámtapasztotta a (menet)szél. A vadi új "waterproof" esőkabátom egészen félútig bírta... Tanulság? Nem tudom: egy "vízálló" esőnadrág biztosan kell.