Holland trip

Ma este a fűnyírókról akartam írni, de hazafelé esett az eső, így nem volt kedvem megállni fényképeket készíteni; anélkül meg ugye nem az igazi... Így visszatérek egy jó néhány héttel ezelőtti eseményhez, amiről már régóta terveztem, hogy írok pár sort, csak a múzsa nem hozta meg az ihletet (tényleg a prózához kell a múzsa?).

Mivel még augusztusban tudomást szereztem róla, hogy Bobó február környékén Hollandiába költözött szerencsét próbálni, így felvettem vele a kapcsolatot. Az első héten több este is beszéltünk skype-on és sok hasznos, mindennapi életben hasznosítható tanáccsal látott el (ezúton is köszönet neki)... Így került szóba, hogy Soma a 9-i hétvégén Észak-Németországban (közel a holland határhoz) lesz valami céges tréningen, így szombat este / vasárnap meglátogatja Bobót; s Amszterdam lesz a preferált vasárnapi program, amire én is benevezhetek... Arra vasárnapra már mást terveztem: Delft-be akartam menni egy kis városnézésre, mivel azon a hétvégén volt az "Open Monumentendag", amikor egy csomó helyre (kastélyok, múzeumok) be lehet menni nézelődni (többek között belépődíj-mentesen), ahova egyébként nem. Viszont egy amszterdami vasárnap két magyar cimborával egyszerűen visszautasíthatatlan volt.

Szombat este lefixáltuk Bobóval, hogy nem fogunk sietni, így ráérősen 11 - 12 óra körül találkozunk az amszterdami központi pályaudvaron (Amsterdam Centraal), s onnan indulunk hármasban felfedezni a belvárost. Programokat előre nem terveztünk: majd csak lesz valami.

Mivel egy kicsivel (kb. 20 perccel) korábban érkeztem meg, így körbenéztem a környéken és szereztem térképet (beszarás: 2,5 EUR-ért adták a tourist office-ban a belvárosi térképet; otthon ez tudtommal ingyen van), meg némi innivalót (kólát). Mikor megérkeztek Somáék, nyakunkba vettük a várost: első körben befizettünk egy 1 órás hajókázásra a csatornákon.

Ilyen egy jó kiállású turista :)

Itt többek között megtudtuk, hogy Hollandiában az ingatlanok adóalapja az utcai homlokzat hossza (volt), ezért az épületeket lehetőség szerint minél magasabbra, a lépcsőházakat pedig a lehető legkeskenyebbre építették. Utólag tudtam meg, hogy a bejárati ajtók, lépcsőfeljárók száma is meghatározó volt, így azok a háztulajdonosok, akiknek két bejáratuk volt már igen módosnak számítottak. Ugyancsak elterjedt szokás volt a módosabb polgárok házainál, hogy a főbejárat alatt (jellemzően a bejárati lépcső alá) volt egy külön bejárat a szolgáknak, cselédeknek.

Nem épp egy csóró kereskedő háza lehetett (alul a cselédbejáró)

A sok-sok épületnevet, gazdag polgárt, ilyen-olyan látnivalót természetesen azon nyomban elfelejtettem, ahogy elmondták, azonban az megragadt bennem, hogy évente sok (talán több száz???) autó végzi a csatornákban a - nem túl magas - betonszegély ellenére. Csak így magunk között (hehe): azért azt már nagyon akarni kell, hogy egy autó egy 15-20 cm magas betonszegélyen keresztül" beleguruljon" a csatornába...

A hajókázást a kiindulási ponton, vagyis a vasútállomáson fejeztük be. Ezt követően nyakunkba vettük a várost: azt terveztük, hogy veszünk 1-2 sört, meg egy kis kaját és kiülünk valami parkba, mint a helyi csövesek. Természetesen a piroslámpás negyeden keresztül kellett menni, ahol az első élményünk a periódikusan jelentkező "fűfelhők" voltak. Komolyan: ha egy-egy töményebb helyen hosszabban elidőztem volna, tuti hogy beállok. Az első piroslámpás tapasztalat egy kicsit megrázó volt: békésen sétálgatunk a sikátorokban, mellettünk épp egy templom, Soma telefonál (épp az aktuális barátnőjével beszélget), és hirtelen 2 pár csöcs megjelenik mellettünk a kirakatban. A frászt hozta rám, Soma meg frankón arrébb ugrott, még a szava is elállt (képzelhetitek: Soma szava eláll!). Amikor magunkhoz tértünk, vettük észre, hogy a csöcsökhöz egy-egy nagy segg is tartozott. Felejthetetlen... Kép erről nem készült / készülhetett (egyébként mindenhova ki vagyon írva, hogy a fényképezés a kirakatokban tilos).

Mivel útközben megszomjaztunk (sörünk meg nem volt, boltot pedig még nem találtunk), beültünk egy sörözőbe. Így egyúttal a folyóügyeket is elintézhettük. Ezt követően folytattuk az utunk, majd bevásároltunk egy Albert Heijn-ben (sör, kaja, stb.). Az ebédünket egy parkban költöttük el, épp valami úszóversenyt rendeztek a mellettünk lévő csatornában.

Az "úszóverseny", szemben meg a zenét szolgáltatják

A három "jómadár"

Szóval folytattuk az utunkat kényelmes tempóban, s kerestük a kiszemelt parkot. Sajnos (?) azt nem találtuk meg, viszont sétáltunk egy kellemeset. A visszaút nagy részét már villamossal tettük meg: a pályaudvar előtt egy megállóval még leszálltunk, hogy alaposabban is körülnézzünk "a negyed"-ben. Számomra egy kicsit kiábrándító volt: ennyi nagyseggű (tényleg nagyok voltak!) fekát és nemfekát én még nem láttam egy helyen. Persze volt 1-2 csinosabb portéka is. Viszont ismét megéheztem, így inkább egy gyros-ra fizettem be. Ezt követően még bóklásztunk 1-2 órát (ahogy esteledett egyre több elfüggönyözött kirakat volt látható), majd betértünk egy coffee shopba, hogy megkóstoljuk a helyi készítésű különlegességeket: tényleg finom volt, kellemes (talán vaníliás) utóízzel... A hazaút békésen telt.

A teljes fényképtár az alábbi linken található:
http://indafoto.hu/6killer/2012_szeptember_amszterdam