A másnap reggel (hétfő) sem kezdődött sokkal jobban.
Niek (az állásközvetítő) annak rendje és módja szerint megérkezett fél 8-ra, hozott egy ajándékcsomagot (holland márkás édességekkel), meg egy telefont feltöltős kártyával (legalább ezzel nem kell foglalkoznom az első napokban). Direkt felhívtam az apartmanba, hogy ott beszéljünk, de láthatóan nem akarta megérteni, hogy mi a bajom a szállással (gondolom meg volt győződve arról, hogy Magyarországon mindenki kutyaólban lakik). Azt azért sikerült egyértelműsítenem, hogy innen biztosan költözni fogok, mivel nem vagyok hajlandó alacsonyabb életszínvonalon élni itt, mint otthon... Azt tanácsolta, hogy beszéljek a házinénivel (ő ettől a ponttól kezdve kiszáll a buliból), biztos meg tudunk egyezni, mivel van több lakásuk is környéken.
Fél 9-re kellett odaérnünk Jacobshoz (ez a munkahelyem neve, amely a szomszéd városban, Leidenben van): ő ment elöl az autójával, én meg motorral követtem (kicsit hideg volt: a motoron kicsapódott a reggeli harmat). A megérkezést követően otthagyott, hogy majd jönnek értem. Mivel a leendő főnököm épp aznap kezdte meg a szabadságát (azóta sem jött még vissza), így senki nem várt. Végül a technológia szakág vezetőjéhez kerültem, akinek sikerült kideríteni, hogy a "BP Taskforce" programban fogok dolgozni: ezek kisebb-nagyobb tervezési munkák a Rotterdam-i BP finomítóban (egy többéves keretszerződés feltételei szerint dolgozunk). A munkában az első hetem elég eseménytelen volt, igazi feladatot nemigen kaptam, így a munkaidő (napi 8,5 óra) nagyon hosszúnak tűnt.
Délután hazaérkezést követően felhívtam a házinénit, hogy beszélnünk kellene lakásügyben. Sikerült vagy 1 - 1,5 órát beszélgetni (mint kiderült, egy kedves idősebb hölgy), ahol többek között megegyeztünk abban, hogy csütörtökön (szeptember 6-án) meg tudom nézni az egy emelettel lentebb lévő másik lakást (eddig raktárhelyiségnek használta), amelynek az ablakai többek között a belső kertre nyílnak. Úgy döntöttem, hogy addig nem keresek másik kecót, mivel ha a lakás megfelelő, akkor ez pénzügyileg nekem mindenféleképp megéri: nem kell előre és egyben kifizetnem az első havi bérleti díjat, az egyhavi kauciót és az egyhavi közvetítői díjat (ami összesen 2500-3000 EUR).
Ezt követően bringára pattantam és körbenéztem a belvárosban (még mindig térkép nélkül, de aznap nem sikerült eltévedni). Itt ért az első pozitív élmény Hollandiában: volt élet Hága belvárosában és mindenki gyalog vagy bicajjal közlekedett, a kiülős helyek (kocsmák, éttermek és kávézók) tele voltak, az emberek nem feszültek, mosolyogtak és türelmesek voltak. Még velem szemben is, aki csak kóválygott össze-vissza: türelmesen megvárták (igen az autósok is!) amíg kiszerencsétlenkedem magam és eldöntöttem, hogy merre akarok menni; senki nem dudált / csengetett / üvöltött le az útról. Otthon ennek a tizedéért is olyan verbális kifejezésekben lett volna részem, hogy csak pislogok, pedig nem vagyok épp galamblelkű :).
Ezt követően napokban is többször kerekeztem a városban (bevásárlás, nézelődés, ismerkedés a környékkel). S el ne felejtsem: az idő tökéletes volt, sehol egy felhő, napközben 15-20 °C. A helyiek mondták is, hogy élvezzem ezt ki, mert a következő tavaszig nemigen fogok napot látni... Az estéim ezen kívül még skype-al teltek (nem hittem volna, hogy ilyen sokat is lehet beszélni), meg netezéssel (esőkabát, hátizsák, valami használható telefon, helyi boltok, stb. keresése) teltek. Számomra hihetetlen módon Diablo bácsira, filmnézésre vagy hollandtanulásra egyáltalán nem jutott idő.
